Fiume (ma Rijeka) volt a történelem során hazánk egyetlen tengeti kikötője. A kikötőváros 3 nemzet történelmében (magyar, horvát, olasz) is jelentős szerepet tölt be. Ezzel a jelentős szereppel foglalkozik a http://www.folyamlovaros.hu projekt honlapja is.

A város 1466-ban került a Habsburg-család birtokába. 1599-ben szabad királyi várossá nyilvánították.

A török háborúk után indult fejlődésnek a város, és a 17. században Magyarországgal együtt a Habsburg Birodalom része lett. Fiume 1719-ben III. Károlytól kapott szabadkikötői státuszt a Habsburg-birodalmon belül, majd leánya és utódja, Mária Terézia hatvan évvel később önálló kereskedelmi joggal felruházott, szabad királyi várossá nyilvánította.

1848-ban a horvát csapatok Josip Jelačić nevében elfoglalták Fiumét és megtették Fiume megye központjává. 1868-ban cserébe Szerém, Verőce és Pozsega vármegyékért Corpus separatum-ként ismét Magyarországhoz került.

Ezután következett a város virágkora, 1871-ben hajózott ki az első gőzhajó a kikötőből. A kiegyezés utáni kormánypolitika céljává vált Fiume tengeri kikötőjének fejlesztése, az osztrák Trieszttel szemben, amit az 1873-ban átadott Budapest–Fiume vasútvonal is elősegített.

Az 1880-as évektől a városban több fontos ipari termelőüzem létesült: 1881-től rizshántoló, 1882-től kőolajfinomító működött.

Fiumét 1918. október 27-én az új délszláv állam kapta meg, majd 1919 szeptemberében olasz szabadcsapatok szállták meg. A második világháború idején, az olasz kapituláció után, 1943 és 1945 között Fiume német megszállás alatt volt. A kommunista Jugoszláviában Fiume lett az ország egyik legfontosabb kikötője és gazdasága is elsősorban a hajózásra rendezkedett be.